|
137. ülésnap, 6. felszólalás |
|
|
Felszólaló |
|
|
Beosztás |
|
|
Bizottsági előadó |
|
|
Felszólalás oka |
napirend előtti felszólalás |
|
Felszólalás ideje |
|
Felszólalások: << 6 >> Ülésnap adatai
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Sokat beszélünk manapság a Balatonról, a Balaton helyzetéről, és meg is van az okunk, hogy beszéljünk a tóról, mert bizony a tó nagy bajban van. Mint azt mindnyájan tudjuk, a tó vízszintje négy esztendeje a minimumot sem éri el, jelenleg körülbelül 70 centiméter hiányzik a tóból, ami azt jelenti, hogy ha a biológiai értéke, biológiai helyzete, ökológiai egyensúlya nem is rossz, de használati értéke nyilvánvalóan rendkívül sokat veszített abból, ami nekünk ez idáig a Balatont jelentette.
A baj az, hogy inkább csak beszélünk a problémákról, és nagyon keveset cselekszünk, nagyon keveset teszünk, pedig a helyzet egyre aggasztóbb. Azt szokták mondani a szakemberek, hogy nem szabad a tó életébe beavatkozni, mert majd a természet megoldja a Balaton gondjait, problémáit. A természet képes megoldani azokat a gondokat, bajokat és problémákat, amelyeket önmaga okozott, de a Balaton mostani helyzete nem a természetnek köszönhető, annak ellenére, hogy meglehetősen száraz négy esztendeje az időjárás. A baj 2000-ben vagy inkább 1998-ban kezdődött, amikor máig megindokolatlanul, máig magyarázatot nem adva megkezdték a tó lecsapolását. Normális esetben, és ez évtizedeken keresztül így volt, 12 köbméter/secundum volt az a vízmennyiség, amennyit a Sió-csatornán keresztül leengedtek, ezt felemelték 19 köbméter/secundumra, ami másfélszerese az eddiginek.
A kérdés az, hogy miért volt erre szükség, miért folyt ez a leeresztés három éven keresztül, és miért folytatták akkor is, amikorra már kiderült, hogy bizony a természet ezt a hiányt nem fogja pótolni, és az az érv sem áll meg, hogy a későbbi, jelentős csapadéknak akartak helyet csinálni, elkerülve valamilyen árvizet, amit magam értelmezni sem tudok. Viszont egyre többen gondolják, hogy más szempontok indokolták a tó leeresztését, egészen más szempontok. Méghozzá olyan szempontok, hogy esetleg újra lehet rajzolni a tó medrét, a jogi partvonalat, hogy esetleg olyan területekhez lehet jutni alacsony vízállás esetén, amelyek egészen új arcot és új irányt adhatnának a Balaton fejlődésének. Itt már nem a 10 millió magyarról vagy az oda látogató másfél millió magyarról van szó, már nem a parton lakók érdekeiről van szó, hanem esetleg olyan multicégek képviselőiről, milliomosokról, akik az új partszakaszt magukénak érezvén, úgy alakítván, hogy ez nekik tessék, használnák, kiszorítva onnan az eddig ott élő és a tó előnyeit élvező embereket.
(9.20)
Egyre több és egyre erősebb ilyen hanggal találkozunk, és sajnos a cselekedetek elmaradása bennem is azt erősíti, hogy talán egy ilyen szándék is meghúzódik a mostani helyzet konzerválása mögött.
Miről is van szó? Az előbb azt mondtam, hogy a természet csak azt a problémát tudja megoldani, amelyet önmaga okozott. A mostani alacsony vízszint nem egy természeti katasztrófa, beavatkozás vagy természeti változás eredménye, hanem az ember, idézőjelbe téve, ?jótékonyö működésének következménye. Ha az ember ezt elkövette, hogy leengedte a Balaton vizét, akkor nem tehet mást, ha vissza akarja állítani az eredeti vagy a szokásos vízszintet, mint hogy gondoskodik arról, hogy a tó vizét mesterségesen pótolja, és gondoskodik a kellő vízszintről. Erről vitatkozunk körülbelül három esztendeje. A Magyar Tudományos Akadémiának is megszületett egy állásfoglalása: azt mondják tudós emberek, hogy nincs szükség a mesterséges vízpótlásra. Én pedig azt mondom, hogy az idő fogy, és azt mondom, hogy fogy a Balaton-parton élők türelme, a vitorlázók türelme, hiszen ami a legfőbb értéke volt a tónak, a vitorlázásra való lehetőségek, az ma már szinte teljesen használhatatlan és élvezhetetlen; itt fekszik előttem a Magyar Vitorlás Szövetség állásfoglalása ezzel kapcsolatban.
Az a kérdésem, mikor szánja rá végre magát a kormány, hogy alaposan áttekintse a helyzet - alaposan, még egyszer mondom -, és meghozza azokat a döntéseket, amelyek nélkül a Balaton nem fog olyan állapotba kerülni, amilyenben volt. Ha ez nem történik meg, akkor sajnos azt kell feltételeznem, hogy valami cinkos összekacsintás létezik azok között, akik leengedték a tó vizét, akik sokak szerint ezt azért tették, hogy egészen más arculatot kapjon a Balaton, és akiknek jó lenne a mostani vízszint és vízállás, mert így a kikötőépítés és egyebek sokkal egyszerűbben és olcsóbban kivitelezhetők lennének. Én bízom abban, hogy a kormány egészen másképpen gondolkodik, és bízom abban, hogy előbb-utóbb döntés születik a mesterséges vízpótlás kérdésében.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps
az ellenzéki padsorokban.)