Bűntény a Balatonon

Alapvető bizonyítékok állnak a rendelkezésünkre a Balaton tudatos tönkre tételére:

A VITUKI, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (1095 Budapest, Kvassay J. út 1) által 1975-ben belső használatra készített Balaton vízügyi térképe, a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság (8000 Székesfehérvár

Balatoni u. 6) eredeti térképe a 2003. március 31. hatállyal átadott formában, és a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Tervezési Igazgatóság (1016 Budapest, Gellérthegy u. 30-32) részéről a magyar kormány számára átadott Balaton-partrehabilitációs tervei az egész Balatonra, amelyen megjelenik a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság titkosított térképe, illetve a Balaton-part megjelölése.

A VÁTI-tervekből kigyűjtötten látható a tervezett 280-300 kikötő helye. Létezik egy meghamisított 1975-ös VITUKI-vízügyi térkép, amelyen részenként már a nádas elé helyezték (utólag berajzolták) a Balaton partját. A nádtérképek meghamisításának igazolására rendelkezésre állnak a Balaton nádasairól 1999-ben készült légi felvételek és a valós állapottól már eltérő PentaGrid nádtérkép. A Balaton partjának tervezett óriási mértékű feltöltése, beépítése a Balaton életképességét veszélyezteti tudósok szerint is (Bíró Péter, Heródek Sándor, Horváth Benő, Márkus Ferenc). Az elkövetést súlyosbítja, hogy a Balaton jövőjét ugyanaz a kör határozta meg a tó vizének lecsapolásával, a magyar állam és a Magyar Tudományos Akadémia részére elkészített 400 oldalas tanulmánnyal, amely a Sió-csatorna áteresztőképességének növelését írja elő. Azzal megakadályoznák, hogy a Balaton víztömege valamikor is visszaszaporodhasson.

A jelzett bizonyítékok igazolják:

1. A VÁTI-nak átadott térképek hamísításon alapulnak.

2. Ismeretlen tettes(ek) évekkel ezelőtt, illetve évtizedekig folytatólagosan, tudatosan és szervezetten meghamísította(ták) a Balatonra törvényesen elkészített térképet és az annak alapján megjelölt partvonalat.

3. A Balaton tómeder kárára történt hamísítással végzetesen veszélybe sodorták Európa egyetlen nagykiterjedésű sekély tavát.

4. Ismeretlen tettes(ek) a Balaton még érintetlen természetes partjainak szándékos megváltoztatásával közelebbről nem ismert egyének részére nyerészkedési szándékkal, összefonódás gyanúját megalapozóan beépíthetővé, feltölthetővé tették a Balaton vizét, nádasait. (Belterületbe vonták, s „földhivatali határnak” nevezték el, „ingatlanhivatali bejegyzéssel” jelölték meg a meghamisított partvonalat).

5. E határvonalat titkosították, szűk körön kívül senki sem juthatott hozzá az erről készült térképekhez. A Balatonra terveket készítők (pl. Alexy és tsa. 8600 Siófok, Kandó Kálmán u. 18) is csak betekinthettek, vagy a félig-meddig hamísított változatot kapták meg.

6. Megtévesztés volt, hogy ismeretlen tettes(ek) - vízügyi hivatalnokok, gyanún felül álló tervezők, közszolgálatban állók, a jövő vízügyes generációját oktatók - a magyar államot, politikusokat, parlamenti képviselőket, szakértőket, felelős döntéshozókat, környezetvédőket, civil szervezeteket és a sajtót külön, külön és együttesen tudatlanságban tartották. Az un. jogi partvonal kifejezést össze-vissza váltogatták, miközben a 21/1970 (XI.13) ÉVM-IM-PM. sz. együttes rendelete által, a 104,41 Bmf, Balti tengerszint feletti magasságban meghatározott Balaton partvonalat önkényesen megváltoztatták. Az un. jogi partvonal a Siófoki 0,00 méterhez (103,41 Bfm) mért +1.00 méter, azaz a 103,41 Bfm. + 1.00 méter= 104,41 Bfm. A 104,41 Bfm. (Balti-Kronstadti) mértékegység azonos a korábbi (a monarchiából megmaradt) a Balatonra még 1975-ben használt 105,09 Af. (Adria felett) mért magassággal. A különbség 68 cm a Föld hajlásánál fogva. Az 1975-ös VITUKI-térkép még az Adria feletti magasságban jelölte meg az un. jogi partvonalat, amelyet a 88/1990. (IV.30) MT rendelet 2. számú melléklete hatályon kívül helyezett, s az Alkotmánybíróság 17/1996. (V.1) határozata megerősített. Helyébe ugyanezt a mértékegységet visszaemelték a 72/1996. (V. 22) kormányrendelettel, amelynek 10.§ (2) bekezdése többek között előírja: „A partvonal megállapításnál – a már állandósult partvonal kivételével – figyelemmel kell lenni különösen: (a,) a mértékadó vízállásra…” A mértékadó vízállás ekkor a siófoki 0,00m pontjához (103,41 Bfm) mért +1,00 méter. Tehát akárcsak korábban, a 104,41 Bfm.nél kellett meghatározni a Balaton partját – figyelembe véve a 72/1996. kormányrendelet b., pontjától e, pontjáig előírtakat. A méréseket végző vízügyi hatóságnak - egyéb gondosság mellett, pl. ökológiai értékek védelme (idézett 72/1996. kormányrendelet 10. § (2) b, c, pontja) -, ezen a vonalon kellett kijelölni a Balaton még természetes partját. Illetve ott kellett megtartania, ami az 1975-ös VITUKI-térkép légi felvételei szerint csaknem mindenütt követi a part és a víz tényleges találkozását.

7. Ismeretlen tettes(ek) a fent idézett rendeleteket megkerülve törvénytelen eszközzel húztak új vonalat a Balaton-meder rovására, esetenként több száz méterrel beljebb a tényleges természetes parttól a vízben, amivel hatalmas, értékében százmilliárdokkal kifejezhető ingatlan megszerezhetőségét, egyéni célú „hasznosítását” tették lehetővé.

Ez olyan spekulációs cselekmény, amely szinte példa nélküli Magyarország történetében.

Az érthetőség okán:

1. Az 1975-ös VITUKI-térkép jelöli a Balaton tényleges partját (104,41 Bfm.=105,09 Af).

2. A Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság térképei és az arra készült VÁTI-tervek +Földhivatali bejegyzések a hamisítások.