Kedves Vitorlások! Néhány tény:

1. Miért kellett lecsapolni a Balatont? (1999-ben 16 nap kivételével egy percre sem zárták le a Sió-csatornát, s elfolyt 1.2 milliárd köbméter víz)

2. Mert az így nyert új parti szárazulatot akarják feltölteni (a kikotort iszappal)

3. Mert 300 kikötőt terveztek a Balatonra (Vízügy, VÁTI), és 24 ezer hajót akarnak ott elhelyezni. (Balatonrendesi öbölbe 5 db, Vonyarcvashegy 9 db, Bszepezd 6 db. stb)

4. Amíg ez az építkezés folyik, zavaró a víz, és utána sem kell több, mert akkor az északi oldalon 2 méteres partfalat kellene építeni.

5. A partvonalat meghamísították, a nádasokat felparcellázták, - nád nem kell, és nem is lesz, ha a fenti terv megvalósul.

6. De akkor hova tisztul, terjed ki a Balaton? Sehova: a Műegyetem terve szerint 100 köbméter/sec.ra bővítik a Sió-csatorna áteresztőképességét. (A csatorna megnyitása óta 1998-ig 12 km/sec. volt a megengedett vízleeresztés!). Ezzel egy mesterséges áteresztő vízrendszer alakulna ki, de az már nem a Balaton volna.

7. Az idegen vízpótlás veszélyes, mert az olyan mint a vérátömlesztés - halálos lehet.

8. De nem is cél a több víz a fentiek miatt.

9. Mára egyetlen strand sem használható - mind mocsár. A népek eltűntek, az idegen is. A vitorlásokat a kispénzű magyar nem tudja fenntartani, a német adókedvezmény megszűnt, ők ezért is elviszik (nem hozzák) a hajóikat. Kinek kell akkor a 300 kikötő, a rengeteg tervezett luxus dzsembori. A láposodás a szűkített vízmederben is folytatódni fog.

KÉRDÉS: Kinek a beteges ötlete volt mindez, kinek lesz haszna egy döglött tóból, s ki vállalja a történelmi felelősséget a jellegében sekélyvizű tó amúgy is tapasztalt romlásának a meggyorsításáért, pusztulásért.

KI ÉRTI EZT: A Balaton mára szitok szó lett - senki nem meri kiejteni. A teljes igazságot – jóváhagyott terveket - a helyiek, sőt a szakemberek sem ismerik, őrületes a titkolódzás, a politikai elit meg hallgat, mintha nem őket terhelné - minden oldalról - a Balaton tönkretételének a bűne.

A Magyar Vitorlás Szövetség

álláspontja

a Balaton alacsony vízállásáról

Közös nemzeti kincsünk, a Balaton vízállása az elmúlt években –elsősorban az aszályos időjárás és korábbi évek vízleeresztésének következtében- drámaian csökkent, 2003. októberére kritikus helyzet állt elő. A kívánatos őszi 80 - 90 cm-es vízállás helyett a siófoki vízmércén csak 23 cm volt mérhető, azaz majd 70 cm víz hiányzik a tóból.

A rendkívül alacsony vízállás – egyéb negatív hatásain túl- a magyar vitorlássportra és vitorlásturizmusra és igen kedvezőtlenül hatott:

Szinte minden vitorlázót érint, hogy a balatoni kikötőkben veszélyesen alacsony vízszint alakult ki. Több – elsősorban déli parti kikötőt vízről meg sem lehet közelítni, illetve az ott lévő hajók nem tudnak kifutni a vízre, mert a kikötők előtt létrejött mocsaras sávon lehetetlen átjutni.

A legtöbb kikötőben a kijelölt kikötőhelyeken lévő hajók megfeneklettek, oly mértékben, hogy a vízből való kivétel céljára a daruhoz is csak légzsákokkal megemelve, nagy nehézségek árán tudtak elvergődni. A kikötő torkolatok előtt sok helyen zátonyok keletkeztek, melyen még a kisebb merülésű hajók átvergődése is problematikussá vált. A kikötők alacsony vízállása viharokban közvetlen veszélyt is jelent, mert a bajban lévő, menekülő hajósok csak nagy nehézségek árán tudják megközelíteni a biztonságos menedéket.

A kikötők üzemeltetői kotrással szerettek volna enyhíteni a helyzeten, de ez a magas költségek és a túlbonyolított, hosszadalmas engedélyeztetési eljárás miatt csak alig néhány helyen valósulhatott meg. Másrészről ilyen alacsony vízállás mellett a kotrás hatékonysága megkérdőjelezhető: a kikotort kikötőmedence a gyorsan feltöltődik és nem jelent megoldást a kikötő előtt kialakuló sekély vizekre.

Rendkívül veszélyessé vált gyakorlatilag minden tőkesúlyos vitorlás számára a nyílt vízi hajózás. Elsősorban az északi part közelében, a part (nádasok) vonalától akár 1000 m távolságra, a tómeder fenekén emelkedő dombok felett a vízmélység gyakran a 120 cm-t sem haladja meg. Ezekről a helyekről a vitorlázók nem tudnak, hiszen az arra hajózás korábban soha nem járt megfenekléssel, bóják nem jelzik, hollétük a bajba jutott sporttársak beszámolói alapján szájról szájra terjed, az ilyen adatközlésre jellemző pontatlanságokkal.

A kedvtelési vitorlázás tekintetében elsősorban a déli part mentén alakult ki drámai helyzet. A nádöblök, ahol korábban a kisméretű, uszonyos vitorlásokat vízre bocsátották illetve kikötötték, szárazulattá váltak. A part előtti 100-200 m-es területen 1-2 cm vízzel szakaszosan borított mocsár képződött, mely nem hogy a hajózást, de a keresztül vontatást is lehetetlenné tette. A fent említettek következtében az érintett sporttársaink a Balatonról kiszorultak.

A túravitorlázók a fentiek miatt hosszabb túrára már nem is vállalkoznak, a kikötők vendéghelyei használhatatlanok, az idegen vizek meg fokozott veszélyt jelentenek.

A versenyvitorlázást további nehézségek is sújtják. A versenypályákat csak nagy körültekintéssel lehet kitűzni. Több, nagy hagyománnyal rendelkező túraverseny –mint például a híres Kékszalag verseny- útvonalát módosítani kellett az alacsony vízállás miatt. Az ezeken a versenyeken született időeredmények, rekordkísérletek a korábbiakkal nem összevethetők, ezért érvénytelenek .

Sok versenyhajó a nyár végén már egyáltalán nem tudott kifutni a kikötőkből, ezek több fontos versenyen indulni sem tudtak. De a versenyterületre való eljutás szinte minden versenyzőnek nehezebb, hosszabb időt vesz igénybe.

A fentiek alapján a balatoni vitorlássport zavartalan tevékenységéhez a vízszint 80-110 cm között tartása kívánatos. Kritikus esetben, minimálisan a 65 cm-es vízállás számunkra még elfogadható.

A probléma elemzésére és megoldására a közelmúltban számos javaslat és tanulmány készült. A Budapesti Műszaki Egyetem és a Magyar Tudományos Egyetem vonatkozó tanulmányai alapvetően azt javasolják, hogy a megoldást hagyjuk a természetre, mert a szélsőségesen alacsony vízállás törvényszerű vízingadozás része és a jövőben jó eséllyel magától is növekedni fog a vízszint.

Véleményünk szerint a téma vizsgálatánál a fenti tudományos jelentések figyelmen kívül hagy két fontos szempontot.

Az egyik, hogy már jó ideje folyamatosan beavatkozunk a Balalton természetes egyensúlyába. Példaként említhető, hogy az elmúlt 15 évben tóparti településeket intenzíven csatornázták. Ez önmagában dicséretes tény, ugyanakkor ennek következtében évente 5-8-cm-nyivel kevesebb csapadékvíz jut a tóba. Egy esetleges vízpótlás tehát a természetes egyensúly felé tett lépés lenne.

A másik fontos szempont a Balalton használhatóságának, sőt hasznának a kérdése. A megfelelő vízszint elvesztésének komoly gazdasági, turisztikai majd azon keresztül ismét csak gazdasági következményei vannak. A Magyar Turizmus Rt stratégiai terveiben a Balaton kiemelt fontosságú tényező, a magyar idegenforgalom bevételeinek nagy hányada a Balatonhoz köthető. Az alacsony vízállás következtében a turizmus bevételei jelentősen csökkenek Az igényes vendégeket a tóhoz csábító és sok bevételt termelő vitorlás-turizmus fejlődése megszakad.

Nemzeti kincsünket nem csak a távoli jövőben, hanem idén és jövőre is szeretnénk élvezni, ezért a fentiek alapján a Magyar Vitorlás Szövetség határozottan kiáll az alábbiak mellett:

-Minden olyan tevékenységet (víz leeresztést) ami a mainál kisebb vízszintet eredményez, részint értetlenül szemlélünk, részint határozottan helytelenítünk.

-Támogatunk minden olyan -ökológiailag alátámasztott- mesterséges megoldást, amely a kívánatos vízszint elérését teszi lehetővé.

-Kérjük az illetékeseket, hogy vizsgálják felül és egyszerűsítsék a kikötőkotrások bonyolult, hosszadalmas engedélyeztetési eljárását.

A fenti célok eléréshez szövetségünk felajánlja a víz mellett élő, és a tó érdekében elkötelezett tagjainak gyakorlati tapasztalatát és szakértelmét.

Budapest 2004.02.16..