A Balaton körbebetonozásának paragrafusai:

2000. évi CXII. törvény 16.§ (1) bekezdése: „A települések beépítésre szánt területe, belterülete a Balaton jogi partvonalával meghatározott vízfelület rovására nem növelhető. További mederfeltöltések, mederkorrekciók a partvonal-szabályozási terv alapján végezhetők”.

283/2002 kormányrendelet 3.§: „A vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek készítésénél (a) a Balaton jelenlegi partvonalát a rendelet hatálybalépésekor az ingatlan-nyilvántartásban szereplő határvonal képezi”.

1., A jogi partvonalat (104,41 a Balti tengerszint fölött) az Alkotmánybíróság 17/1996-os határozatával hatályon kívül helyezte 1989. október 23-ig visszamenően. Helyébe a 72/1996-os (V.22) kormányrendelet lépett, amelynek 10.§ (2) bekezdése az alábbiakat írta elő: „A partvonal megállapításánál – a már megvalósult partvonal kivételével – figyelembe kell lenni különösen:

2., A 283/2002-es kormányrendelet önkényesen értelmezte (szándékosan) a törvény 16.§ 1 pontját, s az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés vonalnál jelölte ki a Balaton jelenlegi partját. A Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság part-rehabilitációs térképein a kormányrendelet a „földhivatali állapot” vonalánál jelöli meg a partot, arra viszont semmi utalás nincs, hogy a Vízügy milyen felhatalmazás alapján húzta meg ezt a vonalat. Hiszen az mélyen bent van a mederben, s nincs nyoma, hogy ki és mikor rendelkezett valamiféle új partvonal megállapítás mértékéről, szempontjairól. Igy a 283/2002-es kormányrendelet jogsértő, mert nem vette figyelembe a még érvényben levő 72/1996-os kormányrendelet 10.§, miután azt nem helyezte hatályon kívül. Egyben megsértette a 22/1998-as nádrendeletet, amikor a nádasokban, illetve azok előtt állapította meg a Balaton partját. Azaz kipusztításra ítélte a védett nádasokat.

3., A Vízügy a Balaton mederszűkítését az ezerkilencszáz nyolcvanas évek végétől fokozatosan készítette elő a víz parti részének és a nádasnak belterületbe vonásával. Rosta Sándor volt BIB-elnök szerint 1992-ben tervezték el a Balaton maradék 130 km-es természetes partjának megszüntetését, s helyében új vonal kijelölését és beépítését. A partot a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak a part-rehabilitációs tervekhez csatol műszaki leírása szerint 1995 és 1998 között mérték fel e szempontból. 1996-tól vonták fokozott ütemben belterületbe a medret és a külterületnek számító nádasokat, pl. Pálköve, Balatonrendes, Ábrahámhegy nádasait. Ezek most az idézett törvény és kormányrendelet szerint több száz méter mélységben feltölthetők, amivel a Balaton egyik legszebb öblét szüntetnék meg a sok kisebb öböl, zúg, természetes fás, ligetes part kibetonozásával egyetemben. Arra semmi bizonyítékuk nincs, hogy ezt a sekély Balaton túlélné. A mocsarasodás visszafordíthatatlannak látszik, ez kotrással nem állítható meg. A betonpartokkal még kevésbé.

4., A Vízügy 1998 végén kezdte meg a Balaton szabályos lecsapolását. A Balaton és az első mérőhely, Balatonkiliti-alsó hivatalos vízügyi jelentései szerint mindössze 16 napig tartották zárva a zsilipet 2 és fél alatt, amire nincs példa a Sió zsilipjének 1867-ben történt megnyitása óta. A tapasztalatok alapján ideálisnak tartott 12 köbméter/secundum helyett 50-80 köbméter/secundummal zúdult a Sióba a víz éveken át. 1,2 milliárd köbméter vizet engedtek le ily módon a 2 milliárd köbméteres tóból Szabó Mátyás vízügyi igazgató 2000. október 10-én a parlament környezetvédelmi bizottságának tett bejelentése szerint. A vizet saját vízleeresztési táblázatuk szerint is folytatták a 2000. év után is. Sőt idén tavasszal is folyta a víz Batonkiliti-alsónál.

6., Egybehangzó vélemény, hogy a Balaton új hasznosítása a cél: a jól fizető „minőségi turistáknak” akarnak luxus körülményeket teremteni az új parti sávban (mellesleg a szintén hatalmas környezetkárosítást előrevetítő hegyvidéki, magas-parti beépítéssel, löszfal pusztítási akcióval együtt). Ezt szolgálja a tervezett 99 kikötő, a 245 km-es Balaton-part minden 2 kilométerére jutna egy. A mélyebb víz azonban ezeket az északi partra tereli, amivel éppen a még természetes partokat tennék tönkre. (A 22/1998-as nádról szóló rendelet tilt mindenfajta építkezést, kotrást a 71-es úton belül Keszthely és Balatonvilágos között, valamint Balatonmáriafürdő vonaláig).

7., Semmilyen gazdasági felmérés nem készült, hogy a megváltozott politikai, gazdasági viszonyok között reális kereslet volna a Balaton iránt, ami ilyen nagyarányú természeti átalakítást megalapozna.

9., Európa legnagyobb édesvizű tavát máris tönkre tették. Kérdés: kit terhel ezért a felelősség, s milyen érdekcsoportok bátorították fel a vízügyeseket a durva beavatkozásra?

11., A Balaton és vidéke érdekében semmisítsék meg az un. part-rehabilitációs tervet, s készítsenek programot a természetes partok, nádasok, zagyligetek megóvására, a vízgyűjtő területek visszaállítására, a nagy vízkivételek megszüntetésére. Ennek elvégzésére állítsanak újszemléletű szakembereket a vízügy élére.

Budapest, 2003. augusztus12