Alkotmányellenes a Balaton-törvény (és –terv)

A Balatonban az un. jogi partvonalat évtizedekkel ezelõtt a 21/1970. IX.13) ÉVM-IM-PM együttes rendelet 1.§-a (3) bekezdésének c) pontja alapján tûzte ki a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság (továbbiakban KDTvizig (8000 Székesfehérvár, Balatoni u. 6). Ennek végrehajtásával hatalmas területeket töltöttek fel a Balaton déli partján a meder rovására. Most az északi oldal következne, HA NEM LENNE ALKOTMÁNYELLENES A 2000. ÉVI UN. BALATON-TÖRVÉNY. De az.

Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 17. sz. (V. 10.) határozata szerint a Balatonon-parti földrészekre vonatkozó rendelkezésekrõl szóló 21/1970. IX.13) ÉVM-IM-PM együttes rendelet 1.§-a (3) bekezdésének c) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság indoklásában hivatkozott a vízügyrõl szóló 1964. évi IV. törvény végrehajtására kiadott 32/1964 (XII. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 38.§-ának (1) bekezdésére, mely szerint „meder az a természetes vagy mesterséges terepalakulat, amelyben a folyónak vagy a vízfolyásnak a meder állapotára, s annak biztonságára figyelemmel vízügyi mûszaki szempontból megállapított mértékadó vízhozamai levonulnak, illetve amelyet a természetes tó vize rendszeresen elborít. A végrehajtási rendelet 38.§-ának (2) bekezdése az illetékes vízügyi szerv hatáskörébe utalja a meder és a partvonal megállapításának a feladatát”.

A 17/1996. sz. AB határozat után haladéktalanul megszületett a 72/1996. (V.22) Korm. rendelet A meder és a part találkozási vonalának megállapítására. Ennek 10. § (2) kimondja: „ A partvonal megállapításánál – a már állandósult partvonal kivételével – figyelemmel kell lenni különösen: a, a mértékadó vízhozamra, b, a közérdekeket szolgáló, vízgazdálkodási, környezetvédelmi és természetvédelmi célokra, c, az ökológiai értékek védelmére, d, a hordaléklerakódás, a jégjárásra és a hullámverésre, e, a parti ingatlan tulajdonosának jogszabályban meghatározott jogaira és kötelezettségeire, továbbá az elfogadott településfejlesztési tervekre”.

Mindebbõl következõen megállapítható, hogy a KDTVízig, mint a Balaton vonatkozásában I. fokú vízügyi hatóság feladatkörébõl következõen maga húzta meg a Balaton belterületi határát 1970 és 1972 között, közelebbrõl nem ismert felmérés alapján. Az 1975-ben és 1976-ban készült 10 000 és 25 000 léptékû VITUKI (Vízügyi Tudományos Kutató Intézett) hivatalos felmérésekkel szerkesztett térképei viszont 3, illetve 4 évvel késõbb még kb. 130 km. hosszban ma is meglevõ természetes partok valós helyzetét ábrázolják. (A Balaton északi oldalán viszonylag kevés beavatkozás történt a nádasok és a meder rovására az elmúlt 35 évben is). A 17/1996. sz. AB határozat végrehajtása szintén a KDTVizig feladata lett volna (azzal nem bújhat ki, hogy a 17/1996. sz. AB határozat kimondja: a megsemmisített rendelkezés 1989. október 23-a (az Alkotmánybíróság létrejötte) napjától veszíti hatályát, miután a 72/1996. Korm.rendelet a vízügyrõl szóló 1964. évi IV. törvényhez nyúlt vissza és a meder és a part találkozási vonalának megállapítását írta elõ – amint a törvény is kötelezi, a mértékadó vízhozamnál. A Balatonra korábban a siófoki 0 ponthoz mért 100 cm volt, 1996-tól a 110 cm vízoszlop magasságnál mért víztömeg a meghatározó vízhozam. Ez a víz által elborított terület és a szárazföld találkozási vonalára cseréli fel a korábbi tengerszint (104,41 Bmf) magasságnál kimetszett vonalat. Ami lényeges eltérés a Balaton tó javára, s egyben kizárja a tómeder további szûkítésének a lehetõségét.

A KDTVízig kötelességszegéses mulasztással egyik rendelkezést sem hajtotta végre, s közokirat hamisítást követett el azzal, hogy a 2003. március 31-el az általa jóváhagyott térképein még ugyanezeket a belterületi vonalakat tüntette fel. Sõt, e közokiratot a VÁTI-nak átadta kormányzati megbízásból történõ továbbtervezésre. Az ismert térképek szerint az eltörölendõ belterületi (pont-vonal) vonal még a 104,41 Bmf (Balti tenger feletti) magasságnak sem felel meg mindenütt – a vonalzóval meghúzott egyenes vonalak is ellentmondanak a valós geológiai (tengerszintfeletti) állapotoknak. E mérési pontok helyénvalóságát nem szükséges bizonyítanunk, hiszen térképek (a Vízügytõl beszerezhetõ példányok, valamint a kormány portálon elérhetõ VÁTI-térképek ábrázolják a tényleges természetes partvonalat és a mederben meghúzott belterületi határt. (Azt földhivatali számok is jelzik, a vízügyi területek 0-val kezdõdnek).

A törvényes eljárást a KDTVizig elmulasztotta végrehajtani, ezért kötelezzék a Balaton meder és part találkozási vonalának megállapítására 110 cm-es vízállásnál, és a meder rovására meghúzott „fölhivatali állapot” címmel feltüntetett vonalak törlésére.

A KDTVizig e tudatos mulasztásával a hatóságokat is megtévesztette. Ennek bizonyítéka Herényi Károly, az MDF frakcióvezetõjének 2004. március 30. parlamenti felszólalása, amelyben szót emelt amiatt, hogy a Balatont ingatlanspekulációs céllal lecsapolták, „esetleg újra lehet rajzolni a tó medrét, a jogi partvonalat”. Dr. Kiss Zoltán államtitkár nem vitatta a tó lecsapolását, s csak azzal érvelt, hogy már a rómaiak is csapolták és Mária Terézia kora óta egyfolytában eresztik, rabolják a Balaton vizét és partját (!), és a parlament nagy többséggel megszavazta Balaton-törvényt. A képviselõk azonban ma sincsenek tisztában azzal, hogy mit takar a jogi partvonal, és napi szinten azt sem tudják, hogy az Alkotmánybíróság eltörölte azt (lásd. Herényi Károly felszólalását és dr. Kiss Zoltán államtitkár válaszát). Így azzal sincsenek tisztában, (vagy egy részük nem akarja tudomásul venni), hogy alkotmányellenes a Balaton Kiemelt Üdülõkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balaton Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény 16.§ (1), amely szerint „A települések beépítésre szánt területe, belterülete a Balaton jogi partvonalával meghatározott vízfelület rovására nem növelhetõ. További mederfeltöltések, mederkorrekciók a partvonal-szabályozási terv alapján végezhetõk”. E partvonal-szabályozási tervet a feltöltésekkel, beépítésekkel a KDTVizig készítette el, a már törvényesen nem létezõ jogi partvonalon belül, azaz a Balaton medrében. (Több civilfórum e tárgyban felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához).

A KDTVizig 2002. októberében végeztetett méréseket a székesfehérvári GEOMONTAN (Geodéziai-Bányászati és Mûszaki Szolgáltató) Kft.vel (8000 Székesfehérvár, Hosszúsétatér 1) a meder és a part találkozási vonala mentén. Ekkor „csak” a mértékadó vízhozam hiányzott, (mindössze 37-44 cm volt a Balaton az 1998 óta folyó beavatkozás következményeként). Rendõrségi meghallgatáson e cég azt vallotta: a jogi partvonalat (104,41 Bmf-t) mérték fel. Ez megjelenik a vízügy 2003. március 31-el jóváhagyott térképein (meglevõ szárazulat 104,41 Bf – piros vonal). E szerint a KDTVizig hamisításra adott megbízást, hiszen a jogi partvonal 1996 májusa óta nem létezik.

A Herényi Károly képviselõ által is feltételezett szándékosság a víz lecsapolása és a beépíthetõ új parti-medersáv megnyerése között igazolódik a Magyar Tudományos Akadémia elé terjesztett (talán már elfogadott) vízszabályozási elvvel. Eszerint alacsonyabb vízszinten tartanák a Balatont. Ennek káros következményeit bizonyított. 2004. húsvét elõtti hetekben azonban ismét engedték a Balaton vízét a Sió-csatornán. (Az õszi esõzések dacára is fogyott a Balaton vize, s 2003. novemberére már csak 23 cm volt). A Sió elsõ mérõállomásnál, Balatonkiliti-alsónál fotókat készítettünk.

Az Alkotmány 10. §-ának (2) bekezdése alapján az állam kizárólagos tulajdonának körét törvény határozza meg. A Ptk. 172. §, valamint a vízügyrõl szóló 1964. évi IV. törvény 17. § úgy rendelkezik, hogy – ha a törvény eltérõen nem rendelkezik – kizárólag az állam tulajdonában vannak a folyóvizek, csatornák és természetes tavak, valamint ezek medre. A KDTVizig a fenti kötelezéseket is megszegte, s jogtalanul folyamatosan csökkentette a Balaton medrét. Hrsz.kal bizonyíthatjuk, hogy pl. Balatonmáriafürdõ területén az 1593/2-10 hrsz. 17 hektár nádast adta el (át) 1989-ben az Agropannon Kft-nek (9700 Szombathely, Pálya u. 5). Ez a VÁTI tervében is szerepel, mint állami terület érthetetlen módon való magántulajdonba kerülése. Ez a nádas bent van a mederben, de a térképek szerint a un. jogi partvonal hatalmas területeket, fõleg nádasokat enged beépíteni, feltölteni. Ez az adás-vétel-ajándékozás-állami vizek, nádasok elherdálása a Balaton egész vonatkozásában gyakorlattá vált, amivel az összes nádat kiirtanák, Szigligetet, Csopakot is beleértve. A déli parton a lecsapolt Balaton medrét akarják sportcélú, stb. létesítményekkel hasznosítani. Az önkormányzatoknak ehhez pénzt ígérnek.

A terv, hogy a KDTVizig által bejelölt 300 kikötõt megépítsék a Balatonon (minden 0,5 km-re egyet), ezért meghamisították a nádtérképeket-minõsítéseket is, és szinte kizárólag IV.-V. osztályú nád (füzes) és gyep van feltüntetve. Ezeket is védi a nádról szóló 22/1998-as rendelet, de most tervezik rendeletben rögzíteni, hogy a „jogi-belterületi” vonalon belül minden nád minõsítetlen, ezért beépíthetõ!

Ezen természetkárosítás megakadályozására, a törvénytelenség orvoslásra a Balatonért Civil Egyesületek májusban a luxemburgi bírósághoz fordulnak